Schwarzenegger sem mondaná szebben!

Dolgos hónapok voltak ezek, de visszatértem.
Elég sok idő - közel 6 hónap - telt el azóta, hogy utoljára jelentkeztem az oldalon.

Kimondani is szörnyű.

A blog, mint forma a pillanatnak él. Minden tematikus blog halála, ha hoszabb pihenőre kényszerül.

Tavaly év végén mégis úgy döntöttem, hogy pár hónapra  kilövöm a lábam alól a talajt, de reméltem hogy az idő engem fog igazolni.

A blog (szinte soha nem hivatkozom így a Hódításra) nálam nem csak egy pillanatnyi forma. Nem a pillanatnak él, és nem is annak, hogy állandóan kétbekezdéses reklámcikkekkel szemeteljem tele.

Hogy mi változott?

Az alapvetésen túl szinte minden.

A kevesebb néha több elve alapján alakítottunk át mindent, rendszereztük a cikkeket, és hagytunk el  - néhol szándékosan, néhol önhibánkon kívül - dolgokat.

A hosszú szünet sokat segített abban, hogy amolyan külső szemlélőként nézzek a dolgokra: pont ezért az első hónapban, egészen januárig,  szándékosan nem foglalkoztam az újjáépítéssel. Be kellett látnom, hogy vannak cikek, sorozatok, amelyek idejétmúltak, épp ezért az új oldalra sem kerülhetnek már ki, más kezdeményezésnek - mint például a Palántázóknak - pedig nincs létjogosultsága. Még akkor sem, ha a Palántázók esetében a londoni székhelyű anyacég visszatáncolása miatt nem történhetett már érdemi munka.

Úgy gondolom, hogy a kreatív pihenés, és türelem engem igazolt.

A külalakra nem szeretnék sok szót vesztegetni: nekem tetszik, a tervező csapat jó munkát végzett.

Struktúrálisan az oldal lényegesen egyszerűbb és átláthatóbb lett. Jómagam ezt tartom az átalakult Hódítás legjobb újtásának.

Mindenképp szerettem volna megtartani a blog fromát, és a közösségi szerepet. Éppen ezért a már jól ismert domain név mellett elérhető az új blog oldal is (átirányítással).

Kikerült rengeteg felesleges funkió, és bekerült nagyon sok újítás is.
(Ezek nem mindegyike elérhető, fokozatosan adagolva hozzuk be őket.)
Koncepció van az újratervezett oldal mögött, úgy gondolom ez szinte azonnal, laikus szemmel is észrevehető változás.

Vannak cikkek, amelyek régről - talán a blog indulása óta - hozzám nőttek. Ezeket nem javítottam, nem írtam át és nem is formáztam újra: megvannak a gyermekbetegségeik, hibáik, persze, de pont ez teszi személyessé az egészet. Három elütött mondat egy tojásos cikkben, 2009-ből is ugyanúgy az enyém, mint egy szerkesztő  és korrktor által átnyálazott, kiadásra kerülő könyv szövegezése.

Az ajánlók mellett, hoszabb ismertetőket, útleírásokat, gasztrotúrás élménybeszámolókat is találhattok majd a bejegyzések között: ezek az esetek többségében a Nagy-Britanniában tapasztalt és megélt kalandozásokat mesélik el.

A nyomdába kerülő Nagy Brit Kajakönyvről, és a tervezett Hódítás kötetekről a hamarosan induló Könyvespolc aloldalon olvashattok.

És itt van a Mazsola. 

A kantin (amelyről egy rövid ismertetőt találtok a főoldalon) egy valóra vált régi álmom beteljesülése. Teljesen új irányból, friss ötletekkel, hazánkban nem feltétlenül szokványos megoldásokkal indítjuk útnak, épp ezért hiszek benne, hogy ez az új gasztrokoncepció már rövid időn belül sok rajongót (azaz vendéget:)) szerezhet magának. 

Reményeim szerint ahogy közeledik a nyitás időpontja, egyre több információ láthat majd napvilágot.

A közösségi szerep (fókusz) azonban itt sem véletlen. Épp ezért döntöttem úgy, hogy a szokásos receptek és sztorik mellett lesznek cikkek és bejegyzések a blogból kinőtt gasztrovállalkozás elindításáról, örömeiről és természetesen a nehézségekről is.

…

A kényszerű pihenőnek vége.

Itt vagyok, ragyogok!

…és maradok még.

Sanya