"Bármit meg lehet kapni! Ami az Interneten nincs, az nincs is." - ezt az örökbecsű mondást - ami azóta is a fülemben cseng - egy egynyári ismerősömtől hallottam néhány évvel ezelőtt, miközben kínai piacos focimezeket árult egy fabódéból, Hajdúszoboszlón, a strandfürdő bejáratával szemben. Aztán már az első látogatásom alkalmával áthúztam ezt a Borough Marketre: ami ezen a piacon nincs, az nem létezik.

…

A Borough szép. A Borough jó.
Jó, de még mennyire.
Aki csak egy picit is szeret enni és neadjisten Londonban jár, annak mindenképpen el kell látogatnia legalább egyszer ide. A piac csütörtök, péntek szombat van nyitva, de a londoni Olimpia ideje alatt a hét minden napján lehet majd látogatni.

Borough Market nagyobb térképen való megjelenítése

A Borough Market - London legöregebb, legrégebbi piaca - a London Bridge lábánál, egy templom szomszédságában kapott helyet. Már 1000 évvel korábban is árultak a Temze ezen szakaszán: nem csoda, hogy a hely kultikus - és nem csak a britek körében. Borough Market néven a 13. századtól létezik, akkor került végleges helyére a piac amely azóta is itt van - egyfajta furcsa zárványként a környék irodaházai és üvegpalotái (The Shard) között.

A piacot 1755-ben a brit parlament bezáratta, de a helyiek 6000 font ellenében megvették a ma csak ‘Háromszög’ (The Triangle) néven elhíresült földdarabkát, ami ma a Borough Market szívét adja. Az itt fellelhető termékek legtöbbje saját termelés: kis manufaktúrák, apró vállalkozások standjai kapnak itt helyet, hogy portékájukat megismerje a nagyvilág - és ez egyáltalán nem túlzó kifejezés.

Jelenleg több, mint 100 különböző stand áll a piacon; a hagyományos, klasszikus brit gyümölcsös, húsos-halas, zöldséges és kenyeres pultok mellett ma már rengeteg nemzetközi íz és portéka is képviselteti magát.
A piac sikerét és kiváltságos helyzetét mi sem példázza jobban, minthogy az utóbbi időben képtelenség bejutni árusként (a várólistára fel lehet iratkozni), csak akkor ha esetleg valamelyik hely felszabadul…

A Borough Market látogatása az egyik legkedveltebb (leginkább szombati) közösségi program a városban.
Aki a piacra akar kilátogatni, annak érdemes már elég korán kijönnie. Ez pedig a nyitási időt jelenti - ilyenkor még nincs tömeg és nyugodtan lehet nézelődni válogatni, bámészkodni, kóstolni.
Ez egy egész napos elfoglaltság, ide nem lehet - és nem is szabad - úgy ellátogatni, hogy 'csak beugrok valamiért'.
Délelőtt 9-10 felé aztán úgy bedurvul a dolog, hogy csak erős idegzetőeknek, a tömeget jól bíróknak (tömegiszony kizárva) és a fanatikus gasztrobarbároknak ajánlott.
A piacon mindent meg lehet kóstolni. Talán ez az, amit jómagam mindig is hiányoltam az otthoni piacos életből. Itt nem probléma az, ha eszel egy kis kolbászt, francia sajtot, vagy kenyérrel tunkolsz a szarvasgombás olajba, amit aranyáron mérnek. Sőt, minden standnál előre kikészített kóstoltatótálak vannak kihelyezve. Az az árus aki nem kóstóltat, az itt lehúzhatja a rolót. Éppen a kóstoltatás miatt mindenhol óriási embertömeg tolong, a vendéglátóknál különösen. Itt állandóan több méteres sorok kígyóznak a piac közepétől az azt körülvevő utcákig.
Ilyenkor fürtökben lógnak az emberek mindenhonnan, mindenki eszik vagy iszik valamit vagy fényképez olyanokat, akik esznek vagy isznak valamit!
Kolbászt, nyársra húzott rákot, Spanyol paellát, sült kacsával tömködött szendvicset, vagy éppen búzafű turmixot. Mások forralt házi almbarot isznak, aminek eredményeképp a piac fele kellően spicces állapotban eszik még többet és költ még több pénzt.
És még csak délelőtt 11 óra van…
Éppen ezért aki ide kilátogat az akkor különítsen el valamennyi pénzt magával, ha alapvetően nem egy nagy piacos ember: itt akkor is vesz valamit az ember, ha nem akar. Minimum egy szarvasgombás olajat, amivel aztán az egyszerű salátáját tunningolhatja fel úgy, mint egy Michelin-csillagos séf a sajátját. Sajtos és olívaolajos standból rengeteg van (az olaszok egyébként is előszeretettel képviseltetik magukat a piacon) de a húsosok sem maradnak le a sorban - elég csak a ‘The Ginger Pig'-et vagy a spanyol sonkás Brindisát megemlíteni.
De találhatunk itt csácszárszalonnát 10 dekánként 3 fontért áruló lengyel fiatal versenyzőt ugyanúgy, mint fűszeres és magos standot (címkézett, saját márka!) évek óta üzemeltető idős nyugdíjas bácsit.

Nem árt tehát felkészülnie annak, aki itt piacozni szeretne: legalább egy extra üres bőrönddel, hogy az is beleférjen majd, amit más a második látogatáskor vásárolunk magunknak, ajándékba, a feleségnek, a gyereknek, vagy csak a spájznak.

Megéri rá készülni!