Mézes-mustáros disznó, pirított lencsével

Úgy kezdődött, hogy le kellett olvasztanom a fagyót.
Szinte mindig tele van köszönhetően édesanyámnak és mamámnak: amikor hazaköltöztem meglátogattak és természetesen annyi fagyasztott és szétporciózott csirkével, libával, sertés és marhahússal (“Ez Sanyikám pörköltnek való!”) léptek ki a Nyugatiból, mintha random lakodalomra készülnének…
Minden szépen szétválogatva, egy zacskóban csak éppen annyi, hogy egy főzésre elég legyen (2-4 szelet) a csirkefarhát külön a leveshez, sőt csirkeláb is – csak hogy legyen.
Szóval volt minden, aztán szép lassan fogyott.
De nem fogyott el teljesen, a nyamvadt hűtő fagyója meg már kezdett úgy kinézni, mintha a tél hamarabb jött volna.
A “hó” alatt bukkantam a 4 szelet karajra. Ott fagyoskodtak szegények. El voltak felejtve.
Volt egy édes paprika még a hűtőben, mondom akkor disznó és paprika, wokban, de mi legyen még? Maradt egy kevés csípős mustár még a Restaurant Day-ről, és persze ott volt a Golden Syrup is a konyhaszekrényben (lényegében méz), mögötte egy konzerv lencsével.

Elkészítés: vágjuk hajszálvékonyra a karajt, a paprikát csumázzuk ki és vágjuk csíkokra. Egy nagy evőkanál mustárt keverjünk össze két nagy evőkanál mézzel, öntsünk rá egy kevés olajat, sózzuk és borsozzuk picit és pácoljuk be a húst. Hagyjuk állni.

Hevítsük fel a wokot, dobjuk bele a húst, közepes hőfokon süssük aranybarnára, dobjuk mellé a paprikát és fonnyasszuk meg, majd mehet bele a konzerv lencse és sűrű kevergetés mellett egy perc alatt pirítsuk le.

Tálaljuk citrommal. Hidegen is tökéletes!