Hónap vége: Leftover Pie / vagy inkább pasty /

Azaz: pie, maradékokból.
Szomorú de igaz: egyre többen és egyre többször jutnak oda hó végére, hogy szinte semmi nincs a hűtőben. És nem is nagyon tudnak venni semmit: marad pár ezer forint, de valamikor még annyi se. 
Jön a sárga csekk manó, meg a lakáshitel goblin, azt elvisz mindent hó végére - csak hogy ennél a két szerencsétlennél maradjunk.
Nem is igazán velük van a baj, hanem azzal, hogy elvisznek mindent és nem marad utánuk semmi. A hűtőben sem.
Mit lehet tenni?
Maradékokból dolgozunk.

Nem fogok hazudni: én is éltem már 1000.-ft-ból egy hétig, vagy húztam ki nagyon sokáig pár fillérrel, mert nem volt…és mert utána sem jött semmi. Nincs mit ezen szégyellni. Sajnos vagy nem, de van ilyen. Nem lehet ezzel mit kezdeni, viszont enni ilyenkor is enni kell, így hát megpróbál az ember kihozni valamit a maradékokból, vagy a hűtőben talált végekből.

A minap ugyanígy tettem én is: kihoztam a maximumot a hűtőmből!  Lemehettem volna a boltba, de megmondom őszintén, hogy a francnak sem volt kedve megint költeni valamire, amikor a hűtőben még voltak maradékok: zöldség és hús végek, egy kevés krémsajt, egy negyed californiai paprika, meg egy negyed káposzta.
Mit kezdjek vele? Kidobni nem fogom, az tuti, inkább belevágom egy pieba!
Egyszerűen imádom ezt: amikor a semmiből kell készíteni valamit!
Jár az agyad, variálsz, ötletelsz, kitalálod, megcsinálod, jóízűen megeszed, örülsz!

Az angolok elég sokmindent pájosítanak. Nagyon sokszor tényleg maradékból dolgoznak és az is igaz, hogy a klasszikus pub food palettán a pie olyan betonbiztos helyet foglal el, mint a brit gasztronómiában az olcsó húsok használata.

Nekem most a hús, egy kevés sült csirke maradék volt: leszedtem a csontról, félredobtam egy tálba, befűszereztem kicsit, öntöttem rá egy kevés olívaolajat.
Aztán elővettem a hűtött és boltban vett leveles tészta maradékot, felaprítottam a paprikát, egy kevés hagymát, a káposztát, ráraktam a tésztára, a tetejére rádobtam a csirke maradékot és a végén rákanalaztam a maradék krémsajtomat is, aztán az egészet bebugyoláltam.
210 C-on 25 percig sütöttem, amíg aranybarna és finom ropogós nem lett a tészta.

Komolyan mondom: mennyei!