Nagy Sándor: Hódítás...a konyhában

2012. április 23.

Slambuc és Sárkány

Paraszt vagyok, nincs mese. A parasztételek jellemzője, hogy mindegyikük végtelenül egyszerű, filléres alapanyagokból készülnek és nagyon laktatóak. Csalókák, mert egy kis adag is kevesebbnek tűnik, de már az is bőven elég, hogy jól belakjunk ebédre vagy vacsorára.
Ha azt mondom: slambuc, akkor az emberek 90%-nak fogalma sincs róla miről beszélek, ami nem is csoda. 

Csikósok, pásztorok kedvenc eledele – természetesen az annyira ránkbillogozottGulyás mellett.

Sajnos a tradícionális slambuc is ‘felhígult’ már az idők során, legalábbis, ami a hozzávalókat és a készítését illeti.

Mindazonáltal a jó és hagyományos slambucba lebbencs száraztészta, só, bors, víz, hagyma, szalonna és esetleg kevés pirospaprika kell.

A lebbencs a legtöbb pásztorételben szerepel. Hogy mi is a lebbencs, arról az alábbi mese-részlet beszél, tökéletesen!

“Tudjátok-e mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije, meg ebédje, meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencset visz ki magával a pásztor ember a pusztára, tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig. Azt a száraztésztát megfőzi a kondérban a pásztor kútvízzel, kolompért aprít belé, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtár gyerek korában kezd el a lebbencsen élni, meg nem unja fehérhajú számadó gazda korára se. A lebbencsleves melegség, erő, egészség. Az Isten áldása a lebbencslevest.”

(Mátyás király és a pásztor, népmese)

A slambuc hozzávalók mennyisége is érdekes: ezt érezni kell! Egészen pontosan: rá kell érezni! Mindenki máshogy készíti. Valakinél a krumpli, megint máshol a szalonna, a harmadik helyen a tészta dominál. Ízlések és pofonok, de ha a hagyományokat figyelembevesszük készítéskor, akkor mindenképp a tésztának kell ‘túlerőben lennie’ a többiek ellenében.

A hétvégi hazaruccanásom előtt már napokkal eldöntöttem, hogy vasárnap bográcsban fogunk slambucot főzni, mert kicsit a ‘részem’ és mert évek óta nem ettem – az utolsó igazán jót talán még gyermekkoromban, vagy 15 évvel ezelőtt.

Miután kipihentem a szombat esti baráti sörözés, beszélgetés és szórakozás fáradalmait, vasárnap délután – a keresztfiammal való sárkányeregetés és repülőtéren katicabogarazás után – nekiálltunk a főzésnek.
(a vasárnapi ebéd majd külön cikket érdemel: babéros leves, rántott csirke, törtkrumpli, klasszikus uborkasaláta - ezekért (is) szeretek hazamenni!)

A főzés oroszlánrészét a sógorom vállalta magára, kivételesen kukta szerepben nyomtam: hoztam a sört, a bort, meg a pálinkát. Mifelénk ilyen a kukta.

Slambuc

Hozzávalók:

  • 1 kg krumpli
  • 1 nagyobb szelet császárszalonna
  • lebbencs tészta (személyenként 3 marék)
  • víz
  • bors
  • 3 evőkanál paprika

Elkkészítési idő: 2 óra

A slambuc elkészítését kizárólag bográcsban tudom elképzelni, egyszerűen máshol nekem nem megy, de aki nagyon elvetemült, az megpróbálkozhat egy nagy lábosban. De hát az nem ugyanolyan.

Tüzet rakunk, de ne lángoljon túlzottan. Nagyon fontos, hogy egyenletes legyen a főzés egész ideje alatt. Az apróra vágott szalonnát megpirítjuk, a zsiradékban megpároljuk a hagymát és hozzáadjuk a paprikát, majd elkeverjük, de vigyázzunk, nehogy keserű legyen. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, majd az egészet felöntjük vízzel. Sózzuk, borsozzuk, odarittyentünk a tűznek és hagyjuk főni.

Várunk.

Aztán várunk, várunk, és várunk tovább. Sokáig várunk. Közben sörözünk, borozunk, pálinkázunk, nézzük a naplementét a mezőn.

Amíg fő néha néha megkeverjük, nehogy leragadjon az elején. Ha a víz nagy része elfőtt és a krumplink is puha már, hozzáadjuk a tésztát és addig főzzük, amíg az egész víz el nem fő.

FONTOS!: Eredetileg a krumpli pirítás előtt a lebbencstésztát is meg kellene pirítani, és már az elejétől főzni, viszont ha nem figyelünk (mondjuk azért, mert beálltunk, mint a gerely), akkor hamarabb szétfő a tészta, mint szeretnénk. Érdemes így hát utoljára beletenni, nehogy túlfőjön.

Ha a tészta belekerült és kezd összeállni, akkor a bográcsot néha rántsuk meg, hogy átforduljon a ‘massza’.

Itt is terjed mindenféle ‘jótanács’, hányszor és hogyan kell rántani a bográcsot. Én a ‘harminckétszer rántsuk meg’ útmutatót ismerem, de ha ezt elhagyjuk, akkor sem fog történni semmi különös. A lényeg: mindenképp forgassuk meg néhányszor egyben.

Két óra alatt el kell készülnie a slambucnak.

Amivel még “feldobható”: karikára vágott paprika, nagyobb hagymakarikák, esetleg kolbász. Őket mindenképp a víz felöntés előtt kell hozzáadni a többiekhez.

A lambuc készítés rituálé! Hagyományőrzés.

Sajnos pont ezért van kihalóban.

Remélem azonban, hogy a grill-partyk mellett egy-egy ilyen hagyományos étellel sikerül a főzés manapság ‘nem trendi’ vonalát is erősíteni.

***


- Apa, a Fia és a Sárkány

Slambuc és Sárkány
tovább olvasom ->

Címkék: slambuc Magyar Mindenmás