Nagy Sándor: Hódítás...a konyhában

2012. április 26.

A krumpli földjén

Írországban sok a krumpli. Meg nem csak az, hanem birka, tehén, zöld rét, eső, furcsa panelszerű-apró ablakos kunyhók (cottage), még furcsább kaják, gyönyörű táj és számolhatatlan kocsma. Az viszont tényleg van dögivel. De kezdjük a legelején. Nekem az első volt. Első Írország, első Dublin, első ír-vidék, első Atlanti-óceán part. Első black pudding és első curry chips. Hosszú hétvégére érkeztünk, négyen. Már az autóbérlésnél gondok voltak (persze, hát utazunk!), mert 100 euró helyett 250-et szerettek volna kaukcióra. Ami azért is volt fájdalmas, mert sok pénzt – 3 napra – nem vittünk. A reptérről egyből nyomtuk tovább a nyugati partra: 4 órát vezetett Kevin, mire megláttuk a Westport táblát. Mivel Kevin barátom ír és Nneki rokonai élnek ott, tehát neki nem volt újdonság; nekünk viszont senkink nem lakik ott, írek sem vagyunk, ezért a négy órás út úgy telt a kocsi hátsó ülésén, mintha egy hosszú vidámparki-állatkeri-osztálykirándulásos túrán lennénk. Csak bámultunk kifelé az ablakon. A városban – város léptékkel mérve – alig laknak. Itt is inkább az agglomerációban. Westport Mayo megye egyik legnagyobb tengerparti városa a maga 5100 lakosával, az Atlanti-óceán partvidékén. A környék még jónéhány nagyobb várossal büszkélkedhet; de egyik sem mérhető a hazai (nagy)városokhoz. Ez európai civilizáció, az ember mégis a világvégének érzi (még ha csak egy pillanatra is). Amit Írországról mondanak az útikönyvek, az tényleg igaz: A vidék gyönyörű. Csodazöld. Amikor ott vagy, rohadtul nem érdekel ám, ha esik az eső és pocsoján kell átgázolni; de Te akkor is fotózól. Autóból szállsz ki hogy megmászd a sziklás hegyet és iszol a patakból. Mész, mert ki tudja mikor mehetsz legközelebb. A birkák – akár valami társasjáték  tábláján – szétdobálva a kővel elkerített kertekben; tehenek itt-ott (amott) a távolban, egy omladozó kelta romtemplom oltalma alatt. Ami számomra meglepő volt, hogy a lehető legképtelenebb helyeken láttunk házakat: a semmi közepére bedoba egy (vagy két) kisebb (vagy nagyobb) ’porta’, két autóval, úgy, hogy a legközelebbi benzinkút (és bolt) 10 percre volt kocsival (jó százas tempónál). Itt nincs olyan, hogy kiugrok valamiért a boltba: kiugrok egy sörért, kiugrok a gyereknek ’valamiért’; kiugrok…csak. A három nap alatt meglepően meleg volt, igaz esett. És nem ám rendesen, hanem ez a hülye angol-ír módra. Mintha folyamatosan valami párásítő alatt mászkálnál. Apró szemekben, csapkodva. Ez nem eső. Aztán találkoztunk Kevin egyik nagybátyjával, aki szerint minden a négerek miatt szar Londonban és Magyarország pedig egyenesen Nigéria – ami a korrupciót illeti… Nyilván nem kezdek el vitatkozni vele a házában. View Larger Map És  ettünk sokat. Az ír konyhában a káposztán és a black pudding/white pudding duón kívül (ami lényegében véres hurka/májas hurka) kiemelt helyet foglal el a krumpli és abból  kismillióképp elkészített változata. Számomra a legmeglepőbb a ’must have’ currys chips volt, ami Kevin álítása szerint a legjobb Írországban (?) Lényegében vastag sültkrumpli, sűrű curry szósszal leöntve, tunkolva, esetleg hamburgerrel. Brutálisan finom, de számomra érthetetlen. "Gasztrokultúrálisan". A másik csoda a TAYTO nevű chips (itt ugye crisps-nek hívják, mert a chips az a sült krumpli, de ez most mindegy) A TAYTO az orszg kedvence. Állítólag. TAYTO semmi extra (nekem), de a neve miatt megér egy misét. Vezessük le akkor szépen. Amikor először meghallottam az eredetét, úgy kellett összeszedni a padlóról. Krumpli=Potato(angol)=Potayto(ír)=TAYTO, a krumpli-crisps. Mit is mondhatnék? Csodálatos! Az egész ír konyha - és a vidék is – baromira hasonlít a magyarhoz. Kemény, nehéz ételek; kemény nehéz emberek, szép, de néhol lepukkant táj. Néhol úgy éreztem magam, mint az Alföldön, aminek szépségébe itt-ott belerondít egy Hajdúhadház… Ittunk is. Kivételesen nem annyit, mint amennyire számítottam (meg terveztem, mert terveztem). A Guiness hol máshol  legyen ennyire jó, mint a hazájában; és nem si lehet máshol annyira drága, mint itt. A kocsmákban 3,5 eurót fizettünk egy korsóért, ugyanezt londonban megúszom 2,5-ből. Ha már kocsma: Westport belvárosában 27 pub van, ami a lakosság számát tekintve (5100 lakos!) igen durva. És a köpködő, talponálló „restiket” nem számoljuk bele. és egy említésreméltó dolog: a Világ Végén, kis bolt és mit látok? MÁTRA márkajelzésű magyar bort! 10 euróról leárazva 5-re. Szép. [miniflickr photoset_id=”72157625114418829” ]A pub az a hely, ahol kézzel-lábbal kell megértetni magadat X pint sör elfogyasztása után, mert semmit nem értesz az ír-angol akcentusból. Erről jut eszembe: Kevin tinédzserkorától Londonban nőtt fel, de amikor a Dublini reptéren a gépre vártunk és a hangosbemondóba egy kedves – valószínüleg – balta arcéllel rendelkező ír néni bemondta a tutit, még ő sem értette. Elképesztő.

Krumpliföld

Életemben nem láttam annyi krumplit, mint itt. Nem csak az ír főzőműsorok, de a magazinok, a szakácskönyvek – és a helyi étlapok is - tele vannak krumplis ételekkel (ilyen-olyan formában, szószokkal, mártásokkal nyakonüntve). Ha külföldön járok – legyek bárhol – mindig veszek valami szakácskönyvet, kajás magazint, bármit, ami a főzéssel vagy a helyi gasztronómiával kapcsolatos. Egyszerűen érdekel az ételek eredete, a történetük: a hagyomány. Nem volt ez másképp itt sem: a dublini reptéren (visszafelé menet) a „gyutifrí” shopban zsákoltam egy ír szakácskönyvet (Traditional Irish Food) potom 3 fontért. Az ötven oldalon tízet krumplis ötletek/receptek tettek ki; krumpliból  - Londonba visszafelé - Championfokozatot értem el az 50 perces repülőút alatt. Íme a két legjobb (szerintem)

Bajnok (Champ)

  • 1/2 kg krumpli
  • vaj
  • 300 ml tej
  • 4 szál újhagyma
  • bors
  • kevés szerecsendió

Főzzük puhára a krumplit, mellette egy serpenyúben vajon pároljuk meg a centis darabokra vágott hagymát (szárastól! zöld is kell!). Ha a krumpli megfőtt, adjuk hozzá a tejet, még egy kevés vajat és a párolt hagymát. Sózzuk borsozzuk és nyomjunk rá még egy kevés szerecsendiót.

Colcannon

(szabados fordításban: Kelkáposztaágyú)

  • 1/2 kg krumpli
  • 1/2 kg kelkáposzta vagy fejes káposzta (vagy mindkettő)
  • 50g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • tej
  • bors

Főzzük puhára a krumplit. Amíg fő, vágjuk vékony csíkokra a káposztát, a hagymát karikázzuk fel és kevés vajon süssük barnára. Ha a krumpli kész, törjük durván össze, adjuk hozzá a káposztát és a megsütött hagymát. Öntsünk bele egy kis tejet is (ízlés szerint). Ezután a hagymás serpenyőben olvasszunk fel egy kevés vajat és a törtkrumpli mixet kevergetve addig süssük, amíg aranybarna nem lesz. *** És biztosan lesz még egy cikk az ír káposztás kajákról, a black puddingról és a Guinesses marhapörköltről is!

A krumpli földjén
tovább olvasom ->

Címkék: Ajánló Mindenmás