Nagy Sándor: Hódítás...a konyhában

2012. április 26.

Nagyanyánk és dédnagyanyánk is konfitált, csak fogalma nem volt róla, hogy azt csinálja!

Mondhatnám, hogy konfitált, (hiszen manapság mindenki konfitál, mert nagyon menő) de ad egy: nem lenne igaz, ad kettő: nem szeretem magát a szót sem. Nagyanyánk és dédnagyanyánk is konfitált, csak fogalma nem volt róla, hogy azt csinálja! Maradjunk hát egy egyszerű sült kacsacombnál…

De ha már itt tartunk: mi is az a konfitálás? Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, nagyon lassan (lassan-lassan-lassan…), saját zsírjában kisütött és aztán ugyanebben tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. Biztos emlékeztek még nagyanyátok zsírosbödönére, amiben sült kacsa vagy libacombok (esetleg más húsdarabok) álltak, és bármikor elő tudta húzni a varázskalapból (bödönből?) ebédre.

A mostani kacsacomb azonban nem konfitált, bár az igaz, hogy a saját zsírjában sült (melyik kacsa nem?), de ettől még nem lesz az.

A hűtőben ott pihent a kacsa hétvégén, levágtuk a két combját a többit pedig lefagyasztottuk. Egyébként bolti – nem hentestől vásárolt – kacsán nagyon régen látttam ekkora mellet: egyszerűen hatalmas és nincs összesesve. Először egy új saláta receptre gondoltam vele kapcsolatban, aztán rájöttem, hogy ezt egyszerűen vétek elpazarolni ilyenre. Mintha a kacsacombról leforgácsolnám a húst valami ál-gyrosra…

Hozzávalók:
(2 személyre)

  • 2 kacsacomb
  • 1/2 csomag lencse (barna)
  • 1 póréhagyma
  • kakukkfű
  • 2 babérlevél
  • 2 db sárgarépa
  • 1 db fehérrépa
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 krumpli
  • olívaolaj
  • bors

Elkészítési idő: 60 perc
Kezdjük a kacsával. A két nagy kacsacombot sózzuk, borsozzuk és fűszerezzük egy kevés kakukkfűvel!  Jól dörzsöljük bele a húsba a fűszereket, főleg a bőrös részénél. Ha van, használjunk nagyszemű tengeri sót. (A fűszerezést egyébként már 12-24 órával a sütés előtt is elvégezhetjük: azután rakjuk a hűtőbe, hogy jól összeérjenek az ízek.)
A kacsacombokat – bőrrel lefelé – tegyük egy tepsibe, öntsünk alá 1 dl vizet és 180 C-ra előmelegített sütőben jó 45-50 percig süssük.

Amíg a kacsa sül, csináljuk meg a lencsét.
Embere válogatja, hogy hogy szereti a lencsét: én nagyon sokáig (mint, oly’ sokmindent) ki nem álhattam. Pedig majdnem borsó – mondjuk a sárga…
Készíthetjük főzelékesebb állagra, folyósabbra, vagy kevésbé levesesre – én ez utóbbit kedvelem.

Egy fazékban, kevés olívaolajon pároljunk meg az apróravágott hagymát, és a kockákra vágott fehér-és a sárgarépát. A póréhagymát jól mossuk meg , a puha részeket vágjuk le, a belsejét szedjük ki, és csak a külső néhány hagymahéj maradjon. Rakjunk bele 2 babérlevelet és kakukkfüvet. Hogy friss vagy szárított, az mindegy, de szárastól legyen! Kössük össze spárgával.
A megpárolódott zöldségekhez adjuk hozzá a fél zacskó lencsét, öntsük fel vízzel (lepje el), és dobjuk bele az összekötözött póréhagymát. Sózzuk, borsozzuk. Főssük puhára, de mielőtt teljesen kész lenne, vágjunk bele egy krumplit (egészen apró darabokra vágjuk!).
A víznek teljesen le kell főnie róla, rátok bízom mennyire hagyjátok főzelékes állagúra.

Ha a kacsa kész, vegyük ki, locsolgassuk meg a kisült kacsazsírral, és 220 C-on tegyük vissza 10 perce pirulni!

Tálaláskor tegyünk a lencsére egy evőkanál tejfölt. 

tovább olvasom ->

Címkék: Magyar Recept Ebéd