Slambuc

Egy parasztétel jellemzője, hogy végtelenül egyszerű, filléres alapanyagokból készül és nagyon laktató. 

Tapasztalat: ha azt mondom slambuc, akkor az emberek fele azt sem tudja miről beszélek.

Csikósok, pásztorok kedvenc eledele – természetesen az annyira ránk billogozott gulyás mellett.

Sajnos a tradícionális slambuc is ‘felhígult’ már az idők során, legalábbis, ami a hozzávalókat és a készítését illeti.

Mindazonáltal a jó és hagyományos slambucba lebbencs száraztészta, só, bors, víz, hagyma, szalonna és esetleg kevés pirospaprika kell.

A lebbencs a legtöbb pásztorételben szerepel. Hogy mi is a lebbencs, arról az alábbi mese-részlet beszél, tökéletesen!

“Tudjátok-e mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije, meg ebédje, meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencset visz ki magával a pásztor ember a pusztára, tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig. Azt a száraztésztát megfőzi a kondérban a pásztor kútvízzel, kolompért aprít belé, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtár gyerek korában kezd el a lebbencsen élni, meg nem unja fehérhajú számadó gazda korára se. A lebbencsleves melegség, erő, egészség. Az Isten áldása a lebbencslevest.”

(Mátyás király és a pásztor, népmese)

A slambuc hozzávalók mennyisége is érdekes: ezt érezni kell! Egészen pontosan: rá kell érezni! Mindenki máshogy készíti. Valakinél a krumpli, megint máshol a szalonna, a harmadik helyen a tészta dominál. Ízlések és pofonok, de ha a hagyományokat is figyelembe vesszük a készítésekor, akkor mindenképp a tésztának kell ‘túlerőben lennie’ a többiek ellenében.

Hozzávalók:

• 1 kg krumpli
• 1 nagyobb szelet császárszalonna
• lebbencs tészta (személyenként 3 marék)
• víz
• só
• bors
• 3 evőkanál paprika

Elkészítési idő: 2 óra

A slambucot kizárólag bográcsban lehet elkészíteni.
Aki nagyon elvetemült, az megpróbálkozhat egy nagy lábosban. De hát az nem ugyanolyan.

Tüzet rakunk, de ne lángoljon túlzottan. Nagyon fontos, hogy egyenletes legyen a főzés egész ideje alatt. Az apróra vágott szalonnát megpirítjuk, a zsiradékban megpároljuk a hagymát és hozzáadjuk a paprikát, majd elkeverjük, de vigyázzunk, nehogy keserű legyen. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, majd az egészet felöntjük vízzel. Sózzuk, borsozzuk, odarittyentünk a tűznek és hagyjuk főni.

Várunk.

Aztán várunk, várunk, és várunk tovább. Sokáig várunk. Közben sörözünk, borozunk, pálinkázunk, nézzük a naplementét a mezőn.

Amíg fő, néha-néha megkeverjük, nehogy leragadjon az elején. Ha a víz nagy része elfőtt és a krumplink is puha már, hozzáadjuk a tésztát és addig főzzük, amíg az egész víz el nem fő.

FONTOS! Eredetileg a krumpli előtt a lebbencset is meg kellene pirítani, és már az elejétől főzni, viszont ha nem figyelünk (mondjuk azért, mert beálltunk, mint a gerely), akkor hamarabb szétfő a tészta, mint szeretnénk. Érdemes így hát utoljára beletenni, nehogy túlfőjön.

Ha a tészta belekerült és kezd összeállni, akkor a bográcsot néha rántsuk meg, hogy átforduljon a ‘massza’.

Itt is terjed mindenféle ‘jótanács’, hányszor és hogyan kell rántani a bográcsot. Én a ‘harminckétszer rántsuk meg’ útmutatót ismerem, de ha ezt elhagyjuk, akkor sem fog történni semmi különös. A lényeg: mindenképp forgassuk meg néhányszor egyben.

Két óra alatt el kell készülnie a slambucnak.

Amivel még “feldobható”: karikára vágott paprika, nagyobb hagymakarikák, esetleg kolbász. Őket mindenképp a víz felöntés előtt kell hozzáadni a többiekhez.

A slambuc készítés rituálé. Hagyományőrzés.

 - és egy jó ok a pálinkázásra…