Nagy Sándor: Hódítás...a konyhában

2014. január 10.

You know my name

390873_10151101869289645_419563017_n.jpg

Magamnak is sok vagyok néha...

- Az önelfogadásban segített ez az út, amin jársz?

- Magamnak is sok vagyok, velem nem csak másnak nehéz, nekem se könnyű. Az önismeretben segített, az önigazolási technikák leleplezésében. Az alaptörvényeket érdemes megismerni, mert nem az a baj, ha hibázik az ember, hanem az, ha rendszert épít a bűnökből. "Érdemes aszerint élni, amiben hiszünk, mert különben abban fogunk hinni, ahogyan élünk." Ez ugyanolyan, mint listákat írni a teendőkről. Legalább tudod, hogy mit kéne megcsinálni...”

...

Az alábbi szöveget egy Szily Nóra interjúból ragadtam ki, amit Ákossal készített évekkel ezelőtt (a teljes interjú erre, akit érdekel). Itt nem is az interjú egésze a lényeg, de ez a kiragadott részt akár én is mondhattam volna, ha csak a tavalyi évemet nézem...

Azt hittem majd egyszerűbben fog menni az írás, ha nem egy klasszikus összegzésről beszélek. De rá kellett jönnöm, hogy sokkal nehezebb ez bárminél. Legalább másfél hete ülök rajta. Írok, törlök, írok 3 bekezdést, kitörlök négyet, írok egyet és az ott marad. Vagy csak egy mondatot ‘vések le’. Vagy az egészet kitörlöm...
Így is kusza lesz. Mint a tavalyi esztendő.
Kijelenthető: 2013-nál kaotikusabb és hülyébb évem még nem volt, az egyszer biztos.

294282_10151614127364645_296741622_n.jpg

Az érdekes az, hogy ha körülnézek (csak magam körül, a hozzám közel álló emberek háza táján, vagy a közelebbi ismerősök/barátok környékén) mindenhol ezt látom. Detto. Ugyanezt.

Kicsit úgy érzem - így visszagondolva az ember mindig okosabb - hogy sokunknak egy újfajta ‘útkeresés’ éve volt a 2013.
Tisztázódás.
A magasságoké, aztán -  amikor meg elolvadt a viasz, mert túl közel kerültünk a Naphoz -  a brutális mélységeké.
Elolvadt, mert idióta baromként nem figyeltünk dolgokra.
Részletek.
Az Ördög is abban lakozik, vagy mi...

A sok tervből, jó ha a fele teljesül(t). Mindenki noteszezik és általában mindig ugyanazokat írja le minden évben. Ezekből van, amit kemény melóval bevált, másokat éveken keresztül viszünk magunkkal: új nyelvet kellene tanulni, jó lenne elvégezni egy sulit, jó lenne 2 hétre elmenni nyaralni, jó lenne...
Mi lenne jó?
A nyugalom. Az lenne jó. Még akkor is, ha tudjuk soha nem kapjuk meg teljes egészében, de legalább törekszünk rá. Törekednénk. Vagy éppen arra, hogy nem felesleges mellékvágányokon veretjük a mozdonnyal, ami a végén úgy is kisiklik.
Utána már nehéz visszarakni a pályára. Nem lehetetlen, csak rohadtul nehéz. Pont úgy, mint egy BZMOT.

Ha szigorúan a kajás vonalon maradok a  magasságok meg a mélységek keresésében, akkor azt mondom, hogy az előbbihez a River Cottage túrát társítom, míg az utóbbira az egyelőre elhalasztott Ordas nyitást.
Egészen elképesztő pozitív “véletlenek” tudnak történni az emberrel egy év alatt, máskor meg csak simán nem veszi észre azt, hogy elb.sz(ott) dolgokat...vagy olyanban bízik meg, akiben nem kellene.
Nem látod a fától az erdőt.
...vagy a pálinkától a csülköt...
Utólag tényleg okosabb az ember, de nem is ez a lényeg, hanem hogy tényleg tud-e a hibáiból - és az elcseszett dolgokból tanulni. Amikor már teljesen lecsupaszítva állsz ott és kicsit kívülről szemléled saját magad.
És ahogy öregszünk, ezeket  egyre erősebben éljük meg. Legalábbis én évről évre egyre jobban ezt érzem.

De aztán túllendülünk és szépen belemegyünk egy jobb évbe. Lassan, nem erőből. Jelenből kéne.

...

Amikor hazaköltöztem hoztam magammal a brit gasztrót is. Idén ez ugyanúgy megmarad majd, hiszen a szerelmem, viszont biztosan átalakul picit: rengeteget fogok sütőben sütni! Végre lesz sütőm!!! :) 
Két erősebb téma is érkezik a blogra (az első egy videóval debütál) - remélem sikerül majd rendszeresen főzni is rá. És jönnek a videók is - kár hogy erről még nem beszélhetek részletesebben, de ha figyelitek a Street Kitchen csatornát, akkor eléggé egyértelmű, hogy miről is lesz szó...

1016752_10151476596031478_2028309007_n.jpg

1002988_10151703496899645_125326211_n.jpg

1375169_10151649564691478_1290939665_n.jpg

488020_10151556750564645_1465608093_n.jpg

És lesz új irány is.
A 2014-es esztendőt - elég erősen - egy 1801-ben kiadott szakácskönyvnek szeretném szentelni. Meglátjuk, hogy tudok majd haladni vele, de szeretném a blogon bemutatni ezeket a régi magyar recepteket. Hogy hogyan sikerül majd a kis lakásomban megcsinálnom a főtt birkafejet, vagy mondjuk a görögdinnye lekvárt...na azon még nem gondolkodtam, de az egyszerűbb kaják mellett biztos lesznek ilyenek is.
(Természetesen a lista hosszú...mindig belekerül valami, aztán kikerül más.)

Meglátjuk hova jutunk idén és mi lesz a kifutása a dolgoknak. Tegyük meg, amit lehet (és amit tudunk), a többi nem rajtunk múlik. Próbáljuk meg a jelenben élni az idei évet: ha lehet a lehető legönzőbb módon úgy, hogy boldogok legyünk. Csak ez számít.
És ugye azt is tudjuk, hogy ide a kaján keresztül (is) vezet az Út...

...

- Meddig lehet?
- Azt nem én mondom meg. Sokszor éreztem azt, hogy vége, nem megy. Iszonyú sötétek tudnak lenni a hullámvölgyek.
- Mi hoz ki belőle?

- Nem tudom. A Főnök szól, hogy elég a nyavalygásból, kelj fel! És lőn reggel...”

...

...

 

 

 

 

You know my name
tovább olvasom ->

Címkék: blog 2014 2013