Teljesen más érzés, amikor itthon vagyok. Több dolog miatt is.

Az első és legfontosabb, hogy minden nagyon ‘nyugodt’. Még akkor is, ha az első néhány nap után érzem ezt a megmagyarázhatatlan ‘rosszkedv’ feszültséget a levegőben, ami az emberekből árad. Sajnos a rosszkedven nem is csodálkozom.
A másik, hogy pont emiatt rájön az ember (és ezt a felismerést minden hazaútja után konstatálja magában), hogy az Ő problémái nem problémák ahhoz képest, amivel itt nap mint nap meg kell küzdenie a lakosságnak – vagy a családomnak.
Aztán vannak illatok és szagok. De nem kaja illatra gondolok, hanem a ‘jellegzetes’ levegő illatára.
Számomra ez is hozztartozik a mindennapi élethez. Hogy érezzem. Néha ettől tudom, hogy élek, hiszen mindegyik illathoz emléket társítok.
Vannak évszakok. Angliában ez elképzelhetetlen, hiszen az eső tavasztól télig bármikor eshet, maximum annyi a különbség az évszakok között, hogy nyáron kicsit kevesebb az eső és rövidebb ideig tart egy-egy zuhé.
És van kert. Ahova ki lehet menni. Húsz éves koromig panelban laktuk, de eszembe nem jutna már visszamenni. Képtelen lennék rá. Minden gondom tovaszállt, amikor az egyik délelőtt (még sütött a Nap) kiültem a bejárati ajtó elé a székre egy jó erős kávéval, a számítógéppel; a lábamnál a kutya, mellette a macska, a háttérben meg a kakas nyomta.

Kisvárosi parasztromantika ez, tudom. De ez így jó.

Aztán lehetett a kertből finom dolgokat szedni. Mivel napközben egyedül voltam itthon, ezért gondoltam megnézem milyen őszi zöldségre, gyümölcsre tudok rámozdulni a kert végében. Már amikor a kertbe kimentem, tudtam, hogy bármit találok, abból fogok főzni.

• Leszedtem a paradicsomot (van vagy 3-4 féle), egy nagyobb műanyag tállal lett (igaz utána két nap múlva még két olyannal)
• Volt spenót is, ami meglepett, krumpli, ami nem.
• Találtam szedret, meg egy kevés diót (de azzal most nem foglalkoztam).

Mivel a hűtő mindig tele van anyáméknál hússal (meg a spájz, és jelenleg is 15 csirke és ugyanennyi tyúk kapirgál hátul, meg 5 liba, karácsonyra…) ezért ez adva volt.

Az eredmény: a kevés paradicsomból, a spenótból és a szederből 3 receptet sikerült összerakni.
Nem sok jobb dolgot tudok elképzelni annál a konyhában, minthogy az ember leszedi, megfőzi és megeszi a saját maga termesztett dolgokat. Pont ezért szeretek itthon lenni, mert az ember harmóniában élhet a kertjével és az évszakokkal.