Céklaleves, kecskesajttal

Ezt a receptet először egy kézzel lejegyzett receptfüzetben láttam, otthon.
Egyszerű paraszt ételként volt leírva, olcsó (minden megterem otthon) és gyoran elkészíthető.
Aztán a fene sem gondolta volna, hogy ez a “magyar” recept, annyira nem is magyar és egy éven belül három különböző  tamitukus szakácskönyvben is találkozom vele – apróbb módosításokkal.
Tényleg létezett a konyha Bábel tornya.

Most az eredetit osztom meg, és egyből be is löktem a nap (vagy hónap?) receptje rovatba már csak azért is, mert a cékla nekem nagyon kedves zöldség.
Ami néha számomra is meglepő, mert utáltam mint a rosseb.

Hozzávalók:

• 1/2 kg cékla
• 1 fej vöröshagyma
• 2 dl paradicsompüré
• húsleveskocka vagy alaplé
• kecskesajt
• olaj
• só
• bors

Elkészítés:

Hámozzuk meg a céklákat és vágjuk közepes darabokra. A hagymát vágjuk apróra, kevés olajon pirítsuk üvegesre. Ezután dobjuk rá a céklát, kicsit forgassuk meg, majd öntsük fel fél liter vízzel és dobjunk bele egy fél húsleveskockát (vagy öntsünk rá fél liter alaplevet). Sózzuk, borsozzuk és főzzük puhára a céklákat; majd ha már majdnem jó, öntsük bele a paradicsompürét. Forraljuk további 1-2 percig. Vegyük le a tűzről, öntsük egy turmixgépbe és turmixoljuk krémesre.
Ha túl sűrű, öntsük vissza a fazékba és engedjük fel még egy kis vízzel, de vigyázzunk a fűszerezésbe, nehogy felhíguljon. A leves akkor jó, ha a paradicsom csak halványan érződik, de megmarad a cékla édeskés, de a bors miatt picit fűszeres íze.
Melegen, morzsolt kecskesajttal tálaljuk.