2012. április 26.

GOD SAVE THE QUEEN!

Hónapok óta erre készültek, és képesek voltak felkelteni a nagy napon, hajnal 5:30-kor. Mondjuk hol nem érdekelte a társaságot, hogy egy “hülyemagyar” nem tud aludni. Az utcánkban - ami szombatonkén piaccá alakul át -már csütörtökön elkezdték építeni az ‘állomást’, de akkor még nem gyanítottam semmit. A franc se gondolta volna, hogy akkora lesz a tömeg, hogy az utcára nyíló ajtót sem fogom tudni kinyitni. Tehát péntek, hajnali órák. Kivételesen a kanapén aludtam a nappaliban, mert előző éjjel a Gyűrűk Urát néztem (Két torony) - már ki tudja hányadjára - és annak rendje és módja szerint sikerült bealudni, egészen reggelig. ‘Egynyolcvanas’ kanapén aludni, főleg, ha nincs kihúzva, borzalom; de erről majd máskor. Szóval hajnal, zombiként kelek, mert már rikácsolnak odakint. Egy pillanat alatt realizáltam, hogy itt valami durva készül. Mint ahogyan azt a mellékelt ábra mutatja, nagyon nem lőttem mellé… 7:00-kor gondoltam lemegyek egy kávéért és körbejárom a terepet, hogy mit is akar itt a BBC (mint később megtudtam, az egész orszgot televágták ilyen közvetítőkocsikkal). Kávét nem kaptam, mert minden be volt zárva. ‘Bank Holiday’, ünnepnap, általában nyitva vannak a boltok, pubok, kávézók, de most kivételesen tényleg minden be volt zárva. Az utcák kihaltak. Szó szerint. Itt ott egy-egy autó, meg néha a menetredszerinti buszjárat. Mintha egy Walking Dead epizódot éltem volna át real 3Dben…egyelőre (beállt) zombik nélkül. Alattam viszont készülődtek. BBC busz premierplán. És a fél disznó. Parasztgyerek és a sarok, íme: A lakásunkról annyit kell tudni, hogy klasszikus londoni angol ház: alul egy bejárat, lépcső fel egy szintre, ott külön bejárat a szomszédnak, majd egy másik ajtón keresztül - és még ugyanannyi lépcsőn át - a mi lakásunk következik. tehát fönn vagyunk. A kilátás - ha nem is mindig szép, de - héha hasznos (persze nem arra gondolok, amikor a szembe szomszéd srác, egy szál fecskében, a függöny nélküli konyhában tojást főz reggelire…) 11 kor az alábbi kép fogadott az emeletről, a ‘boldogító igenig’ pedig még van egy “kis idő”… Már előtte is ittak, ezen nincs mit csodálkozni: délelőtt 10kor már nagyban folyt a cider és a sör. Közel sakk-matt állapotban mindenki. Magyar szittyaparasztként nem tudtam igazán átélni a helyzetet, de irigyeltem őket, amiért ennyire kortól, nemtől, bőrszíntől és nemi beállítottságtól függetlenül tudtak örülni a dolognak. Akarva-akaratlanul is át jön ez. Jó lenne otthon is megtapasztalni. Lehet egy nagy olvasztótégely a Sziget (meg London is), de érdekes mód egy emberként tudnak mozdulni, ha kell - vagy ha pia és kaja szagot éreznek a levegőben… Mivel lemenni egyszerűen képtelenségnek tűnt (konkrétan nem fértem volna ki az ajtón), enni meg kell, ezért inkább bontottam én is egy cidert (ha már lagzi van) és elkezdtem főzni. Itt szeretném megjegyezni, hogy minden egyes alkalomkor, amikor Erzsi megjelent a kivetítőn, teljes eksztázisba került a tömeg. Ami ezért is érdekes, mert csak nála produkálták ezt, senki másnál, sőt, Katinál és Vilinél sem volt akkora hangzavar, mint amikor az Anyakirálynő a placcra lépett. Erzsit itt tényleg imádják! Szóval kaja… A választás a hűtőben maradt egy szelet (péklapát méretű) steak-re esett, meg a hagymára. Innen is üdvözlöm az ifjú párt! Ez a steak variáció saját kreálmány. A steak és a sörben-worcester szószban párolt majd lesütött hagyma sajátos ízével kombinálva. No és a csípős angol mustár. Szeretem, mert gyors és mert steakhez képest baromi olcsó tud lenni: két embernek elég egy szelet steaknek való marha. A többi pedig már csak filléres költség. Abszolút villantós kaja, társaságban főleg. Hozzávalók: (2 személyre)

1 szelet steaknek való marha (de lehet másból is, lásd lent)
2 fej hagyma
1 sütnivaló barna baguett
kevés ruccola
2 szál újhagyma
1 ek vaj
angol csípős mustár
1/2 deci Worcester-szósz
só
bors
barbecue szósz
sör

Elkészítési idő: 15 perc Vegyünk valami szép szelet steaknek való húst a hentesnél (vagy a hiperben, ha már máshova nem tudunk elmenni). Egy öntöttvas serpenyőt (ha nincs, jó egy ‘sima’ is) forrósítsunk fel, dobjuk rá a vajat, majd ha elolvadt, dobjuk rá a steaket. Nem sózzuk! És arra is figyeljünk, hogy csak a hús az egyik oldalát borsozzuk. A hús a borsos résszel felfelé kerüljön a forró vajba. Közepes lángon süssük, az alábbiak szerint:

A rump steaket mindkét oldalukon 3-3 percig süssük (rózsaszín lesz).
A borjúkarajt mindkét oldalán 6 percig süssük
A borjúszeletet, mindkét oldalán 4-4 percig
A medallionokat 3-3 percig
A báránykarajt szintén 3-3 percig süssük

Ha kész, tegyük félre.A hagymát vágjuk karikákra, egy forró serpenyőben, kevés olívaolajon, pár fröccsnyi Worcester-szószban (fél deci), kezdjük el párolni, majd néhány perc után öntsünk rá egy pohár sört. Hagyjuk elpárologni és lesülni. Közben 200C-ra előmelegített sütőben - maximum 10 perc alatt - süssük ropogósra a baguettet. Ha a hagyma kész, akkor egy kis tálban keverjük össze a ruccolát és az apróra vágott újhagymát (szárastól) és öntsük le egy kevés olívaolajjal. Ha a baguett egy kicsit kihült, vágjuk ketté, kenjük meg csípős mustárral - de csak vékonyan ám! Mehet rá a saláta, a csíkokra vágott steak és a tetejére a barbecue szósz. És ennyi, kész, finito, vége, the end. Ha a steaket nem akarjuk felszeletelni, akkor még melegen, a tetején egy nagyon kevés (max. egy kávéskanál) vajjal és a salátával tálaljuk. Bármelyiket választjátok, mindenhogy taglóz.