A gombóta és a cibere is paraszt étel. Pásztorok készítették a hidegebb évszakban, kis lábosban vagy bográcsban. Tőlük maradt fenn, innen hozta az én dédnagymamám is, hogy utána akarva-akaratlanul rám ragadjon.
Emlékszem a téli estékre, amikor gyerekként gombótát ettünk és ciberét ittunk vacsorára, persze miután segítettünk meggyúrni és lereszelni a hozzávaló tésztát tésztát és megfőzni a szilvát.
Idilli és nyugodt esték voltak azok.
A tegnapi teszt-fotózáson, a hidegben ülve, ahogy szürcsölgettem a forró fahéjas szilvaciberémet a kerámiabögréből, ugyanez az érzés kapott el.
Egy pohár emlék.

A recept nagyon egyszerű. Igazából egyébként recept sincs. Erre az ételre is igaz az, mint az összes többi hagyományos pásztorételre: saccra, szemre kell mérni a hozzávalókat.

Reszelt tészta gombóta

Hozzávalók:

• 1 nagy krumpli (fejenkén)
• 1 marék reszelt tészta (fejenként)
• só
• bors
• disznózsír (eredetileg), de helyettesíthetjük olajjal.
• 1 szelet húsos szalonna (vagy bacon manapság)

Elkészítési idő: 15-20 perc
Kevés olajon (vagy a zsíron) pirítsuk meg a felaprított szalonnát, majd szedjük ki a fazékból és tegyük félre. A maradék zsíron pirítsuk meg a vékony szeletekre felvágott, meghámozott krumplikat, majd öntsük fel vízzel, hogy éppen ellepje, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint és hagyjuk főni. Mielőtt megfőne, adjuk hozzá fejenként egy marék reszelt tésztát. Ez lehet kisebb vagy nagyobb reszelt. Én tegnap az apróbb fajtát használtam és házit. Ezt egyébként levesvbe is szokták tenni csigatészta helyett.
Az igazi az lenne, ha mi magunk gyúrnánk meg, de itt lehet kicsit csalni és nincs is vele semmi gond: vegyünk a boltból (Természetesen az apróbb és inkább levesbe való tészta, így nem is lehet olyan jó bográcsban!)

A tésztának és a krumplinak egyszerre kell megfőnie és a tésztának az összes vizet fel kell szívnia. Ha a víz eltűnt, még nyugodtan odakapathatjuk picit, hogy piruljon meg, de akár el is hagyhatjuk ezt. Csak én szeretem, ha pirítva van a cucc. :)
Akkor jó, ha egyben összeáll.
Rászórjuk a szalonnadarabkákat és még melegen, a forró ciberével tálaljuk!

***
De mi a cibere?
Évszázadokon keresztül ciberének nevezték a nyári gyümölcslevest. Készítették tejfeles habarással, vagy anélkül egyszerűen kompótnak. Elsősorban szilvából, de gyakran meggyből is és leginkább az Alföldön.
Ugyanígy ciberének hívták a gyors elfogyasztásra szánt, cukor nélküli híg szilvalekvárt is. A gyümölcsöt kimagozás nélkül főzték meg, majd tésztaszűrőhöz hasonló cseréptálban megtörték, átpaszírozták. Leginkább felforralva, melegen jó – legalábbis mi így ittuk.

A szilvacibere elkészítési módja egy sorban:

“vörösszilvát csak megrottyantani,plusz cukor és kenyérrel mártogatni”

Szilvacibere

• 1-2 kg szilva
• cukor
• fahéj

Elkészítési idő: 1 – 2 óra, ha 2 kg szilvát használunk, de…
Tegnap a villámváltozatát készítettem el a ciberének. Mivel a boltban nem kaptam szilvát, ezért szilva befőttet használtam és csak egy kicsit. Ebbe már cukor sem kellett, mert alapban így rakják el. A befőttet úgy, ahogy van, felforraltam három darab egész fahéjat és néhány szem szegfűszeget is belefőzve.
Amikor már szétfőtt átpasszíroztam szűrőn és visszatettem a gázra, hogy jól összeessen.

Akkor jó, ha már egybeállt, folyékony, de természetesen maradhatnak benne darabok.