Mexikó, kolostor, luchadorok, maszkok, Encarnación nővér, Chancho és Nacho, a Főhős. Egy méltatlanul elhanyagolt vígjáték, aminek majdnem minden második képkockájában mexikói főtt kukoricát (vagy pirítóst) szorongatnak a szereplők.

Jared Hess rendező és Jack Black (a főszereplő) előtt tisztelegve hétvégén elkészítettem a saját verziómat. A történetről dióhéjban: Nacho árva. Gyerekkorától egy kolostorban él valahol a mexikói préri közepén. A szerzetesi élet azonban nem neki való: ő nagy harcos, luchador akar lenni. Felnőve a helyzet mit sem változik: hajnalban kel kását főzni a kolostor lakóinak, utána “szent feladatokat” végez a közeli faluban…és álmodozik. Aztán a rend falai közé megérkezik Encarnación nővér (a gyönyörű Ana de la Reguera) és hamarosan beindulnak a dolgok… Komoly filmnek tűnik: pedig nem az. A gyönyörű mexikói helyszíneken forgatott film, igazi eszement baromság és ez a főszerepben brillírozó  Jack Black érdeme. A kukorica tényleg szinte minden képkockában ott van (kis túlzással) sokszor a történet legextrémebb helyzeteiben is.

A kukorica elkészítésének ilyesfajta formája egyébként nagyon közkedvelt Mexikóban; ráadásul többféleképpen is készítik. ”- I ate some bugs I ate some grass I used my hands to wipe my tears!”

Hozzávalók:

• fejenként egy cső kukorica
• vaj
• só
• chili
• parmezán
• hurkapálca

Elkészítés: A kukoricát tegyük fel főni. Ha frisset veszünk, amin még a héja is rajta van, akkor szedjük le a héját, béleljük ki vele egy fazék alját, tegyük rá a kukoricákat, öntsük fel vízzel és a tetejér fedjük be a maradék héjjával és utána fedjük le. Füzzük puhára. Ha előre csomagoltat veszünk (ilyen is van már…), akkor csak simán rakjuk fel főni. Hozzáteszem: soha nem lesz olyan íze, mint annak, amit ‘mindenestől’ adnak. Mielőtt azonban a vízbe tessszük őket, a csutka végébe faragjunk bele hurkapálcát annyira, hogy evéskor megtartsa a kukoricát. Ehhez használjunk dugóhúzót, vagy hústűt. Ha ez meg van, utána mehetnek a fazékba. A Chancho kukoricához választhatjuk a hideg vagy meleg körítést is. Egy serpenyőben olvasszunk fel egy-két evőkanál vajat, sózzuk picit, szórjunk rá apróra vágott chilit (lehet szárított is), akár magostól; majd reszeljünk bele parmezánt. Jól kavarjuk össze; majd húzzuk félre.  

Ha a kukorica kész, hagyjuk állni picit, majd egyszerűen forgassuk bele ebbe a vajas-chilis-parmezános krémbe, és hagyjuk szépen ráolvadni. Nem muszáj azonban serpenyőzni, csinálhatjuk hidegen is! Vajazzuk meg egy késsel a kukoricákat, egy tálba reszeljünk le parmezánt és szórjuk közé a chilit,  aztán ebben forgassuk meg őket. Aki szereti, még szórhat rá pluszban egy keveset a chiliből.