"Személyes utazás a szelek nagy viharában”
Nem. Ez nem az én személyes utazásom. De lehet mindenki magára ismer. Ha nem is teljesen, de részben biztosan…
Stefan Gates: A gasztronauta című könyvét olvasva nem tudom eldönteni, hogy az ipse teljesen bolond vagy csak jó érzékkel vegyíti a gasztronómiát a humorral.
Az egész könyvből süt, hogy mennyire képben van - szinte mindennel - ami a gasztronómiával (leegyszerűsítve inkább: gasztrotörténelemmel és az ételek elkészítésével kapcsolatos), hogy mennyire éli a konyhát, és hogy mennyire hülye. Jó értelemben.
Kiváló tartalom (receptek, ötletek, tradícionális ételkészítés, hagyomány) és még kiválóbb szerkesztés: a történelmi tényeket, komolyabb recepteket (például, hogy hogyan főzzünk arannyal) időről-időre fellazítja egy kis humor.
A könyvet egyszerűen nem lehet letenni!
Lássuk tehát mi történt akkor, amikor a szerző jó ötletnek találta, hogy kipróbálja mekkora szélgörcsöt tud magának előidézni!
Angol humor. Nagyon az!
Részlet a könyvből:
…
Már nem igazán emlékszem, hogy miért, de valamikor jó ötletnek tűnt kipróbálni, mekkora szélgörcsöt tudok magamnak előidézni. A tervem egyszerű volt: 24 órán belül a lehető legtöbbet eszem azokból a cuccokból, amelyekről tudtam, hogy szelet okoznak, és minden gondolatomat és élményemet papírra vetem.
Több kevesebb sikerrel próbáltam nem annyira kanmuris, mint inkább tudományos kísérleti jelleget kölcsönözni a dolognak. Számomra természetesen lenyűgöző utazás volt, azonban közvetlen közelemben élüknek valószínüleg kevésbé. Hát ez történt:
idő: 7:30, reggeli (1)
aszalt szilvás joghurt, két alma és egy bögre tea.
Gondolat: minden rendben, bár kissé izgulok. Túl korai lenne még belevágni a sűrűjébe.
idő: 9:00, reggeli (2)
egy bögre tea, bab és pirítós
Gondolat: a kísérlet kezdetét vette. Nem emlékszem pontosan miért is teszem, de mindegy, folytatom.
idő: 11:00, tízórai
még egy alma, nagy pohár tejeskávé
Gondolat: sajna semmi különösről nem tudok beszámolni, csak egy lelkes bélmozgással büzskélkedhetek. Nehz a munkámra koncentrálni, de főleg azért, mert túl hangosan izgulok.
idő: 13.00, ebéd
csicsókasaláta sült fokhagymával, brokkolisaláta, articsóka, cannellini bab és spárga
Gondolat: ettől tuti szétrobbanok.
idő: 14:00, ebéd vége
Gondolat: még mindig semmi. Érzelmileg kicsit kepukkantnak érzem magam.
idő: 14:30, tovább húzom az igát
Gondolat: megy ez: eleresztettem egy hatalmas, de halk békegalambot. Öcsém, micsoda bűz!
idő: 15:30, teaszünet (1)
egy bögre tea
Gondolat: oké. Most már rendszeresen jönnek a légáramlatok, kábé 35 percenként. Az asszony kicsit rosszul lett a szagoktól, és nem tudja szívből értékelni a kísérletet. Lehet, hogy korábban kellett volna szólnom neki? Késő - már nem hagyhatom abba.
idő: 17:00, teaszünet (2)
egy bögre tea
Gondolat: még mindig rendszeresen szellentgetek. Örülök, hogy a kísérlet végre eredményeket hoz, ugyanakkor kezd hányingerem lenni.
idő: 18:30, a vacsorafőzés kezdete
Gondolat: komolyan aggódom a fizikai állapotomért. Mit nyerhetek ezzel? Mégis folytatom.
idő: 19:30, még mindig a vacsit főzöm
Gondolat: már kevésbé vagyok letörve, de még mindig kicsit kellemetlenül érzem magam.
idő: 20:00, vacsora
roston sült bárány, még több csicsóka, kelbimbó és tepsis krumpli
Gondolat: uramatyám! Nem jó ez így, olyan, mintha az M1-esen a forgalommal szemben száguldanék. Már rendszeresen pukkantgatok, az oroszlánszag erősödik. Az asszony őszintén fel van háborodva.
idő: 21:00
bor
Gondolat: oké, tényleg nincs ez jól. Most már olyan erős a szag, hogy vágni lehet. Majdnem hallucinogén. Nem tudom, mennyit bírok még elviselni.
idő 23:00, nasi
sajttál
Gondolat: az elmúlt 7 és fél órában semmi javulás, úgy érzem magam, mint akit összevertek. Ánuszom csíp, mint a citromlével bekent plezúr.
idő: 23:45, alvás
Gondolat: az asszony nagyon morcos lett. Sikerült semmibe venni a könyörgéseit, és nem alszok a másik szobában. Még mindig halk, ám annál ütősebb békegalambokat eresztgetek. Úgy döntök, szerelmi próbálkozásaimmal falakba ütköznék, ezért elalszom.
idő: 7:45, ébredés
Gondolat: nem emlékszem, hogy álmodtam volna, bár vidám, sűrű köd lepi be a hálószobát. Az asszonyt és a pulyákat egyáltalán nem hatják meg az emberiség javát szolgáló tudományos törekvéseim. Fáradt vagyok, de boldog, azon merengek, miért nem álmodtam. Néhány nap múlva újra belevágok!
Érdekes, hogy az asszony jórészt ugyanazt ette, amit én, mégsem vettem észre, hogy rá is ugyanolyan hatással lett volna a menü. Miért?
A kísérlet során újra meg újra felötlött bennem a gondolat: mi lenne ha befőttesüvegekbe tudnánk gyűjteni a pukit - a klasszikus minőségi szelet, amelyet meg kell őríznünk az utókornak? Ki tudja, mennyit ér néhány év múlva? Több táplálkozási szakembernek is feltettem ezt a fogas kérdést, de senki nem tudott egyértelmű választ adni. Ha bárki úgy gondolja, meg lehet oldani a problémát, küldje el a javaslatait.
…
…és egy videó Gates egyik műsorából!
